Az élővilágban gyakori a húrok rezgésére alapuló hangkeltés, ilyen például az emberi hang keletkezése is. A tüdőnkből kiáramló levegő hozza rezgésbe a hang keltéséhez a hangszálainkat, amelyek feszítettségét változtatva magasabb vagy mélyebb hangot keltünk énekléskor.
A baloldali ábrán a hangszálaink által nyitott, a jobboldali ábrán pedig a zárt hangrés látható. Csecsemőkortól kezdve hangszálaink egyre hosszabbak majd lazábbak lesznek, így a hangunk egyre mélyebbé válik. Mindenkinek jellemző, egyéni hangja van, ennek a hangszínét a felharmonikus hangok erősségének aránya határozza meg. Ez is segít megkülönböztetni - például telefonáláskor - az embereket a hangjuk alapján.
|