Az alaphang mellett - ha halkabban is - további felharmonikus hangok is hallhatóak. Ez azzal magyarázható, hogy az l hosszúságú húron minden olyan állóhullám kialakulhat, amelynek a húr rögzített végein csomópontja van.

Az ábrán látható, hogy ezek hullámhossza fele, harmada lesz az alaphangénak. Mivel ugyanabban a húrban terjednek, így sebességük megegyezik az alaphangot keltő hulláméval, tehát a felharmonikus hangok frekvenciája így kétszer, háromszor nagyobb. Zenei hangoknál a kétszer akkora frekvenciával szóló hangot egy oktávval magasabbnak nevezik.

Az alap– és felharmonikus hangok együttes megszólalása, és egymáshoz viszonyított hangerőssége alakítja ki a húr hangjának színezetét.