Az első fizikustábort a fizika fakultációra járó diákokkal együtt terveztük meg. Az alapgondolat egy iskolai tanórán vetődött fel. Fülledt, nyár eleji nap volt, mindenki a szabadba kívánkozott már. Végiggondoltuk, hogy milyen sok érdekes kísérletet lehetne elvégezni a szabadban, és hogy jó lenne már a gyakorlatban is alkalmazni matematikai, fizikai ismereteinket. Még az sem riasztotta el a diákjaimat, hogy napi 4-5 órás elméleti foglalkozást is emlegettem a kísérletek mellett. Egyre több jó ötlet hangzott el, és amikor feltettem a kérdést, hogy ki jönne el szívesen, akkor mindenki jelentkezett.
A diákok lelkesedése végig meghatározó volt. Sajátjuknak érezték a tábort, és annak sikeréért ettől kezdve mindenki odaadóan dolgozott. A helyszín megválasztásakor törekedtünk arra, hogy szép természeti környezetben, a lakott településektől távol legyünk. Végül egy magányos erdei tanyát választottunk, az Orfű közeli nyugalmas Képespusztát.
Táborhelyünk elzártsága, valamint a szükséges eszközök odaszállítása behatárolta az odautazásunk módját is: csak busszal vagy gépkocsival lehetett megoldani. Egy szülő felajánlotta, hogy kisbuszával segít az odajutásban, sőt utána is, iskolánk alapítványa pedig az utazási költséget vállalta magára. Ezek a megoldások mutatják, hogy ilyen szervezéseknél fontos az iskola és a szülők jó kapcsolata a sikerhez.
A háromnapos táborban a hangsúly a közös illetve csoportokban végzett elméleti, illetve gyakorlati feladatok megoldásán volt, de a programban emellett természetesen szerepeltek játékos feladatok, kirándulások, valamint játékkészítés is, aminek keretében a diákok pörgettyűs elven működő népi fajátékot készítettek.
A diákok számos érdekes és tanulságos kísérletet végeztek, mint például léggömb átbökése kötőtűvel, sűrűség mérése, nehézségi gyorsulás meghatározása. Ezek 3 fős csapatokban, a szabadban zajlottak. A kemény, szakmai jellegű munkát, amely komoly akaratot, valamint odaadó hozzáállást igényelt mindenkitől, a megérdemelt pihenés, kikapcsolódás követte.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan diákokkal dolgozhattam együtt, akik lelkesedéssel és lelkiismeretesen végezték el a számukra kitűzött feladatokat. A velünk végig együttlévő kísérő felnőtt is elismerően nyilatkozott a résztvevők munkájáról. Az utolsó napon a következőket mondta:

"Nem hittem volna, hogy ezek a diákok szó nélkül elvégzik ezt a munkát, hogy elég volt kiadni a feladatokat, és csinálták maguktól."

Hazajövetelünk után a kirándulás során szerzett élményeinket még sokáig emlegettük. A következő tanévben a fizika fakultációsok már magától értetődően kérdezték: "Mi mikor és hova fogunk menni a fizikustábor keretében?" Természetesen számukra is megszerveztük az elmúlt évben, ekkor már Balatonlellén. Kellemesen tapasztaltam, hogy ők sem akartak lemaradni: teljesítményük és hozzáállásuk ugyanolyan volt, mint elődeiké.
Az ilyen jellegű többlettevékenységeknek megvan a hozama. Ezekben a táborban résztvevők közül több diák végzett fizikai nemzetközi versenyeken az első három hely valamelyikén a sok megyei és országos versenyen elért kiemelkedő helyezések mellett. Igen jól szerepeltek országos viszonylatban a felvételiken, és sikeresen végzik a felső oktatási intézményekben tanulmányaikat.

Kispál István
fizika tanár

Dunaújváros, 2003. március 21.

Résztvevők: Buza Krisztián, Gyöngyösi Péter, Hanuszka Zsolt, Jakus Csaba, Katona Richárd, Kispál István tanár úr, Nyáradi Anna, Polkovnyikov Dávid, Rombauer Áron, Török Bálint, Vadász Tamás, Varga Tamás, Vörös Anna